Ez a mondat az egyik leggyakoribb, amit a fotózások elején hallok. És teljesen érthető. A kamera előtti helyzet nem természetes – viszont lehet azzá tenni.

A fotózás nálam nem arról szól, hogy beállítalak egy pózba, és azt mondom: „Maradj úgy.” Sokkal inkább arról, hogy beszélgetünk, nevetünk, mozogsz, sétálsz – és én közben elkapom a valódi pillanatokat. A kezeiddel pedig természetesen foglalkozol majd, ha pl. belenyúlsz a hajadba, megfogod a kabátod, zsebre teszed, vagy épp csak összekulcsolod őket.

Apró instrukciókkal segítek, de mindig úgy, hogy ne érezd mesterkéltnek. Az a célom, hogy ne a pózra figyelj, hanem a jelenre. És ahogy telik az idő, azt veszed észre: már nem is érdekel, mit kezdesz a kezeiddel – mert jól érzed magad.

A legjobb fotók akkor születnek, amikor elfelejted, hogy fotózáson vagy. Én ebben segítek – minden egyes alkalommal.