Egy álomszép őszi délután volt, amikor minden aranyszínben ragyogott. Csak sétáltunk a fák alatt, nevetve, virággal a kézben, és úgy éreztem, mintha egy romantikus filmbe csöppentünk volna.
Egy megállás a sétában, egy belső csend a természetben.
Egy gondolatba mélyülő pillanat, ahol megáll az idő.
